kapusblog

Új avatart kapott a blog., Ennyi a hír. A futballtörténelem leghíresebb cigánykereke. Facebookon remélem, látszik majd.

"„Hűű-bumm, hűű-bumm!”
Ezt a két szót váltogatta, amíg meg nem érkeztek Kanga kunyhójába."

Életet leheltünk a blogba, szikrázik a tavasz, friss, áprilisi szelek fúnak, s elménkben is új háramok háramlanak. Ötletünk van.

Ahogy a Király Gabis bejegyzésben megidézett Scholsey-dugó kapcsán tegnap írtam, vannak akkora gólok, amiket kapni is dicsőség. Azaz így vagy úgy, kapus szemmel is kivételes élmények. Erre keveset gondolunk, pedig érdemes elmerengeni rajta.

Állsz a kapuban, figyelsz, összpontosítasz, megfeszülsz, és egyszer csak jön egy villanás, nem is látod, a kezedet se tudod felemelni. Hű-bumm - mi volt ez? - kérdezed. Hű-bumm! - ezt a két szót váltogatod, amíg átöltözöl, hű-bumm, egészen hazáig, meg este, villanyoltás után is.

[Kép: Stella Power's Tigger Page]

És aztán sokszor eszedbe jut, újra és újra átpörgeted, és biztos vagy benne, hogy olyan nincs, hogy ezt megfoghattad volna. Ez nem olyan volt.

Szóval efféle keserédes gólszépség-rovatot indítunk. A tegnapihoz kapcsolódva, egy egészséges Ibrával kezdünk.

Azt írja a SportGéza, hogy Gabi visszatér a Haliba 

Micsoda hír. Hazajön az iszonyatosan szürke magyar foci érdekes arcainak egyike. A szürke mackóalsóval együtt.

Ez a kisfilm nekem nem volt meg, de iszonyú aranyos.

A Haladásban szerintem metrófogantyús Hegedűs védett, a végén bejött a nagy öreg Hauzer, és ő rúgta a harmadik gólt. Elégedetten távoztunk.

A beöltözés kicsit hosszabb ideig tart, mint a többieknek. Mindig hosszú nadrág, a rövidet soha nem tudtam megszokni. Bitumenes pályákon, műfűvön, parketten, füvön, rövidben azonnal lehorzsoltam magam. Időnként fáslik, kesztyű a táskába, a fölső is, ezt csak a pályán veszem fel, hogy ott is legyen azért valami átöltözés, ne teljes díszben vonuljak át a városon.

Rendszerint A-val indulunk. Ő annak idején igazolt játékos volt, gyors és pengés. Egy kupadöntőn 0-1-nél állt be a félidőben, a fickó egy beívelést fejelt tanárian a földre, mentem le utána, de nem értem el, szóval nem álltunk jól, de A beállt, lázas betegen, és három gólt rúgott a másodikban, úgy nyertünk.

G Zafirája a csapatbusz. Itt gyülekezünk. Én mindig az anyósülésen, a többiek hátrébb szoronganak. A kapus mégiscsak megkülönböztetett valaki, nemigen szólnak érte, elnézik nekem. G barátom. Ő amatőr a legjobb fajtából, hosszú évekig a bajnokság gólkirálya volt. Meg tudott jól indulni, tűrhetően cselezett, passzolni nem nagyon szeretett és valahogy az a két figura, amit alkalmazni szoktunk, az is mindig rá jött ki.

Ülünk a kocsiban. G a focinál jobban csak beszélni szeret, nyomja, nyomja az okosságokat, én fél füllel hallgatom, aházok és ehézek, mint Micimackó. A fiúk ezért is hagyják, hogy én üljek ott, így megszabadulnak ettől a tehertől. Közben a meccsre gondolok már, próbálom felmérni, mennyire vagyok éles, van-e kedvem ehhez az egészhez, vagy átadom magam a Sunday league minden mindegy, csak jól érezzük magunkat hangulatának. Lesz-e clean sheet? Hát persze, gondolom, ha eléggé felpörgök, akkor ez sem lehetetlen. Hiszen csak 5-10 szituációban kell a megfelelő helyre állnom vagy ugranom, ez huszonöt év rutinjával nem tűnik lehetetlennek. Aha.

Az ősidőkben csatár voltam. Szigorúan legelöl. Mihez hasonlítsam magam, Kovács Kálmán (http://youtu.be/8JyS3N1CID0)? Inzaghi ( http://youtu.be/bNcUnQ_kUXU hú ez nekem is jólesett)? Esetleg Solskjaer (http://youtu.be/LxeNljsP7Cc)? Igen, valami ilyesmi, állítom most, és tegye fel a kezét, aki máshogy emlékszik. Nem is ment rosszul, A és D tömtek labdákkal, volt sok lepattanó, kiraktam a seggem, nehezen tudtak elnyomni. Aztán eredendő és végzetesen elhatalmasodó lassúságom egyre kevésbé tudtam okos helyezkedéssel meg játékolvasással kompenzálni, már az egyszerűbb cseleket is csak galaktikus csillagköd-karok sebességével és szélességével adtam elő; aztán olyan is volt, hogy elmentünk egy kupára, és igaz, hogy nem volt sok meccsünk, mert kiestünk a csoportból, de ezzel együtt rossz volt, hogy egy percet se kaptam. A kapuból  meg kisérült E, aztán B, aztán Z sem volt igazi megoldás, így beálltam. És ott ragadtam, mint annyian a világtörténelem során.

Elsőnek pattanok ki a Zafirából, nem várok senkire, megyek, mindig egyedül, be a pályára. Itt már csak magam vagyok, a többi hülye nem érdekel. Beöltözés, szemüveg a tokban, nyújtogatás, labdapattogtatás, tűnődés mi lesz. Kesztyű, lassan komótosan. Szóval mi lesz? Megfogok mindent, vagy hű, már most érzem, mennyire tompa vagyok, nem kellett volna az a sör ebédre, fáj a csuklóm, szúr a bokám, ilyesmi. A fiúk a taktikát próbálják megbeszélni, bár lényegében soha nem volt nekünk olyan, magamban röhögök rajtuk.

Aztán csak idő kérdése, hogy beszedjem az első gólt. Nézem a játékot, és hopp, egyszer csak bepasszolják a hosszún, kivédeném, de megpattan a hátvéden, lefordulnak E-ről és beverik a ziccert, szétlőnek a hatosról, mikor mi. Aztán párszor odaérek, leszedem a lábukról, kispárgázom. Szépen beletérdelek a szögbe, kezeket finoman szét, és elakad bennem a labda. Ha jól fejbe lőnek, annak örülni kell. Ha sérülés nélkül megúszom, az is fél siker. Kapus vagyok. Majd még mesélek. Ezért vagyunk itt.

A Kapusblog kénytelen hangot adni legmélyebb megdöbbenésének mindazon sajnálatos események kapcsán melyek a december 15-i Magyarország-Dánia kézilabda-mérkőzésen történtek. Egyúttal a sportszerető közvélemény színe előtt élesen tiltakozunk a jelenség ellen. Hát már semmi sem szent?

Nem arról van szó, hogy Görbiczet nem verték volna át így a dánok. Itt elvekről van szó. Hát mit akarsz te dán, hát azt hiszed, a történelem kerekét csak úgy visszaforgathatod? Hát mit szeretnél? Valami sárízű, viszkilehellettől bűzlő kib@szott rögbit? Nem kell a kapus, csak úgy ledobod, mi? Hát kapcarongy a kapus? Hát csak ennyit érünk itt mindannyian?

És mintha ez nem volna elég, még tetézed? Mezőnyjátékost hozol be, mi, te ganéj? Pirulva, gumikesztyűvel, csipesszel illesztjük be ezt a jelenetet, tiszta pornográfia:

Sztrájk, felkelés, géprombolás. Azonnal hagyjátok abba, mert a kapuhoz bilincseljük magunkat, de előtte jól beleharákolunk a waxotokba.