Utazás az ötésfeles mélyére.

Nem rádiójáték, csak hangosan gondolkodom.

Ez?

Esterházy kapus próza létösszegzés

Ez a kapus? És mindebből mi? Kapust kérek sok tejföllel, uborka akkor nem kell. Provinciális formátum és tragikus lét rejtélyesen kiegyensúlyozatlan összefonódása? A szellem megtörtségének varázsa? Ez? Tragikus, az biztos.

Balassagyarmat. Penyige. Írjuk be Szombathelyt is.

Hová, milyen kapust? Ez is eldöntendő. Mert más kell napsütésbe, meleg szobába és más északi fekvésbe.

A csokorba kötött kapust szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.

Nehogy durván kifusson a kapus.

A lakás mérete és a kapus nagysága legyen összhangban. Ha a lakóhelyiségek kicsik vagy bútorral túlzsúfoltak, a nagy kapus mindig és mindenütt útban van.

Például Széchenyi. Angliából hozta az első bőrt. Hozhatta volna. Bőrgróf. Tud hangulata lenni, de lakótelepen abszolút használhatatlan.

A leégett, de még forró kapust se töröljük le nedves ruhával! Félig hátat fordítva legyintsünk rá. Az használ.

Az összement kapust a savó leöntése és Irapuato után túrónak használhatjuk. Irapuatúró.

Picsába elmész. A kapus sosem hibás!

Szeresd a kapusodat, mint tenmagadat.

Kívánd a kapusodat. Ha hozzád bújik, simogasd.

De ne a szőre visszájáról.

Nincsen kapuskesztyű büdösség nélkül. Ezt azonban meg lehet szokni. A kiejtési hibákat kis kipárnázásokkal jeleztük.

Nyelvünk szegényes. Ha kijelentjük, mindannyiunkban egy kapus rejtőzik, óhatatlanul analógiákat kezdünk gyártani, zsurnál-felcímek jutnak az eszünkbe, helytelenül. A bennünk lévő kapusgond, Helyezkedés. Könyöklés. Enyém. Aláfutás. A mindannyiunkban megbúvó Bicskei.

E sorok írásakor hálát érzünk az emelesz, az enesté, a kicsinyke népsprotni és a hazaadás megtiltása iránt. Puszi, puszi, csók.

Kuss. Newtoni szemlélet ez, amelynek, tudjuk, megvan az érvényességi köre. Azt kell mondjuk, hogy ez az elkapustalanodott vagy elkapustalanodásban lévő világhoz képest egy paradicsomi, nem is állapotot, de reményt tükröz, azt nevezetesen, hogy volna az ötésfeles húzóra, s abban a mindenható ura, hidegvérő gyilkos, neurotikus vadállat és így tovább, azaz nem volnánk így ugyan szentimentalisták, nyálas összekötők, mondván a világ alapvetően jó, csak a fifáék elcsellózták, nem, elfogadnánk az árnyékot, de mégis folyamatosan és görcsösen hivatkoznánk a fényre… Ennek az meccsnek vége. Nem a fénynek…

A kapus gomba. Nem növény. Nem állat. Termőtest, a kapu teljes előterét behálózó fonalakkal. Ha békén hagyják, elvan. Végy egy kapust. Nem hagyják békén. Huszonöt dekát, yolo, a szebbikből.

Oh. A kapus gomba, mégis gyökeret ereszt. Sampinyon. Szereted a sampinyont?

Passzázs. Cím: Vivaldi: Négy évszak. Egy kapus nem csinál nyarat. Beköszöntött az ősz. Az ötésfeles féltucatyardos, sártengerré vált.

Ünnepélyesen. Mü szabirájem urozsáj. Továris Jasin. Dorogij. Gavarit Dorog.

Fantasztikus. Ilyen időben üsd ki, ne akard megfogni. Enyém.

Nyugtával dicsérd a kapust!

A kapus a cruyffi világszellem – csak kicsiben. Menzo fiam, menj és hibázz.

Borssal, sóval, paprikával ízesítjük, ízlés szerint.

Az egyetemes kivagyiság évtizedeiből, a Sheffield-sötétből főnixmadárként röppent a világba a kapus. Kapusod vagy van, vagy lesz. Van, aki bírja, s van, aki vágyja. A kapus térde a legtöbb, mit bírhatunk.

A kapus a van. Ízleljétek és lássátok.

A német a mérges, a francia a nyúl, az angol az eltűnődő idő, az olasz a majdnem minden. A magyar szót módszeresen kicseréltük itten.

Ne sziporkázz.

Mint akinek már csak három perc kell a clean sheethez, így mondta, olyan a járásom. Volt egy kapus, úgy hívták, Robinson.

A kapus hátán fát lehet vágni. Jó a kapus.

A kapus a Valószínűtlen önismerete. Pontosabban kapus nélkül nem élet az élet. A kapus az új. A kapus az ismeretlen. A kapus a sötét, ahová senki sohasem ugrik. A kapus az évtizedek óta halogatott gondolkodás, a kapus a tanácstalanság, a tehetetlenség, a kapus a tilos felszabadítás, a kapus a kínai egyenbüfé, a kapus az én vagyok… A kapus az új nincs. Az új semmi. Az árnyék. A nincs mint Európa, a semmi mint Európa, az Európára való emlékezés mint Európa… A kapus nem a rossz, a piti, a kisstílű, az ügyeskedő – hanem az örök. Semmi nem idegen tőlem, ami emberi. Ez az emberi a kapus. Ez a nem-idegenség a kapus. Nem volt, nem lesz.

Mesél. Akinek egyszer már volt kapusa, az többnyire élete végéig ragaszkodik a kapustartáshoz. Többé nem akar lemondani a kétlábú barátról.

Ez történt velem is. Minden kapusomnak más és más volt a jelleme, mindegyiknek megvoltak a sajátosságai, mindegyik külön személyiség volt. Nem viselkedtek mindig kifogástalanul, néha-néha bizony bosszúságot is okoztak, de megbízhatók voltak és hűségesek, meghatóan ragaszkodtak hozzám és hozzátartozóimhoz.

Ha az íróasztalomnál ülök, Feri időnként megbökdösi a lábam. Ez gyöngéd felhívás arra, hogy vakargassam a füle tövét vagy simogassam a hátát. Ha kívánsága teljesül, szép békésen visszavonul.

Ilyen vagy ehhez hasonló minden kapus. Így talán nem túlzás, ha a kapusról mint barátról beszélünk… Kapusaim sokat tanultak, ezt meg is követeltem tőlük. De én is tanultam tőlük, kapus lévén én sem vagyok, bizonyos értelemben, tökéletes.

Az igazi kapusbarátot minden kapus érdekli. A durva ember, aki veri s kínozza a kapusát, szerencsére már kihalóban van. Ahhoz, hogy a kapust megértsük, az kell, hogy kapus módra próbáljunk gondolkodni, kapusunk ezért nagyon hálás lesz, borostyánszínű szeméből szeretet és bizalom fog sugározni.

Ki tartson kapust?

Egy: aki szeretetre vár, kettő: akinek több mozgást, friss levegőt rendelt az orvos, három: idősebb házaspároknak is kedves társa lehet a kapus, amikor a gyerekek már kirepültek a családi fészekből.

Kezdő kapusbarát inkább kankapust tartson, ne szukát!

Tanácsosabb fajtiszta kapust beszerezni, mint valami bizonytalan származású kapust.

Jóivású kapust az asztalra!

Micsoda baromság. A kapus szépen öregszik. 100 kapusból 5, mások szerint akár két tucat is dugós.

Öreg kapust ne vegyünk!

Évente kétszer fürösszük, semmiképpen se többször! Sokan kötényt is adnának neki, de ezt rendszerint visszautasítja.

A kapust következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hangon: jól van, jó kapus, illetve keményen, határozottan: pfuj, kapus, helyedre!

Színdinamika! A sárkapus. Ne nyúlkálj folyton a szemedbe…

…a tágasság érzetét kelti.

A narancskapus…

…mámoros. Odaér.

A vöröskapus…

…meleg. Még belekap.

Vörös? Ilyen szín nincsen is. Kiment a kapusdivatból. Mit szólna Sepp Maier.

A jókapusember…

…az már a kidobásáról megismerszik.

Mint Góliát parittyája. A kakálós Cerberus.

És én? És én? Maradjak a vonalon?

Levegőt minden kapus igényel, de nem huzat formájában.

A tizenhatos huzatos. Szeptember, jön a beadás, pedig annyira nem hiányzik.

A kapus hátránya, hogy könnyen karcolódik. A lakkozott kapussal bánjunk kesztyűs kézzel.

A kapust mindig óvatosan, üvegbot mellett adagoljuk. Mindig a kapust a vízbe, sohasem a vizet a kapusba.

Tempo bolero! A kapus nem tűri magán a mészfoltokat. Addig hempereg, míg magáról az utolsó porcinkulát is ledörgöli.

Praktikus a hordozható kapus.

A kipállást langyos vízzel mossuk, és hintőporral beszórjuk. Legjobb a babahintőpor.

A kapus nem felejt. Igaz, nem is tanul soha. A piacokon érdemes kézműves kapusokat keresni.

Ha valamit elrontottunk, egyszerűbb, ha bevalljuk. Az első és a harmadik az övé volt.

A bizalom a legfontosabb. Bárcsak meg sem született volna.

Olcsó, ipari kapus, tájidegen!

Hogyan öltöztessük a kapusokat? Ami a pelenkázást illeti, legjobb a kapust minden étkezés előtt tisztába tenni.

Szoptatás 3 óránként.

Zavarjátok hozzám a kisdedeket!

Neveljük szobatisztaságra. Fogmosás! Gyakori panasz az ujjszopás, bevizelés, önfertőzés és selypítés.

A régi néphit, hogy a selypítés hátgerincsorvadáshoz vezet, nem áll, az egyenes kapus ember kerüli.

Első jótanácsom: a kapust ne tekintsük robotnak, elkerülhetetlen bajnak, „kibírhatatlannak”.

Cím: Rágalmak. A kapusodra szokás rágalmakat szórni. Ez kiváltképp hosszú víkend esetén bosszantó (nyilvános beszéd hiánya stb.). Ilyenkor nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, s nehéz volna megmondani, hisz beszélni sem lehet, a zörgés-e, a haraszt-e, a fújás-e, avagy a szél-e a kapus. Háromféle rágalom van, név szerint egy: a kapus belefújja taknyát a kapuskesztyűbe, kettő: utálja a tizenegyeseket, mint a kukoricagölödint, jelesül a büntetőpárbajokat, valamint minden kapus bolond. A rágalmaktól kapusod minősége alig változik, az esetleges vizeletfoltokkal ne törődj, bazmeg.

Naa… Elnézést, kedves szurkolótársak.

Azért csak jobb négernek lenni Párizsban, mint bírónak a megyenégyben.

Csak jobb.

És inkább volnék köcsög kapus Brazíliában, mint Csillaghegyen.

Na és potyagép?

Csönd.

Itt élned, halnod kell.

Na… Elnézést, kedves sporttársak.

A kapus talajtakarás egyik legköltségesebb módja.

Nem sírok, csak a szemembe esett egy mázsás centerhalf.

Olcsó kapusnak híg a leve!

Fontos a jó kenőanyag!

Kapusnak lenni nehéz fizikai munka, ezért útitervünket pihenők beiktatásával állítsuk össze.

Kapusnak lenni nem a kanyarban, hanem a kanyar előtt kell!

Kapusnak lenni veszélyes üzem. Nem elég a szabályok ismerete, a kapust belülről kell ismerni, nemes és alattomos tulajdonságait!

A kapustartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük.

A kapus a tiszta lap. Amire előszeretettel szennyes ákombákomokat rajzolnak.

A kapus hidegen is kitűnő, például Cumberland-mártással.

A kapus horgászata.

Mivel az új jogszabályok lehetővé teszik és be is vezetik a „nem fogható” kategóriát, itt kapott helyet az ezzel kapcsolatban kérhető és engedélyezhető felmentés részletes szabályozása is. Ennek lényege, hogy a „nem fogható” kategóriába sorolt lövések fogása is engedélyezhető, de ehhez előbb igazolni kell, hogy e fajok helyi állománya elbírja a hasznosítást.

Hideg kést kell szorítani rá, jó erősen. Szakasztott így hallottam én is.