Kétféle ember létezik: a babonás, és az, aki nem hisz ilyesmiben. Én természetesen az utóbbiak közé tartozom, de nagyon megzavar, ha nem én szállok ki elsőnek a csapatbuszból, nem mehetek egyedül, némán a pályáig, és meccs előtt nem vághatom erősen földhöz a labdát jobb és balkézzel pontosan tizenhat-tizenhatszor. Csekélység.
Amint azt H. Kovács 2. törvénye világosan kimondja: minden kapus bolond. És tényleg. Lássuk csak.
Király Gábor: nadrág a turiból.
Nem vagyunk hasra esve a magyar focitól, de a számok nem hazudnak: egyelőre úgy tűnik, Gáborunk a blog kedvenc kapusa szorosan összeforrva a világ leghíresebb szürke mackóalsójával, amely a kezdetektől védjegyévé vált. A nem túl divatos ruhadarabot még a 90-es években, a német Hertha játékosaként viselte először, s mivel szerencsét hozott, azóta is ragaszkodik hozzá. Nem csak a játékostársak, hanem a szurkolók is nagyra értékelik Király szokását. Amikor a Leverkusen játékosa volt, egy idegenbeli meccsen a komplett Bayer kemény mag ilyen ruházatban jelent meg.
A Crystal Palace szurkolói igényes verset is fabrikáltak és bömböltek róla:
Kiraly
whoaaoo
Kiraly
whooaaoo
He comes from Hungary
His trousers are bag-gy
Iker Casillas: a lécfogdosó.
A spanyol válogatott kapusa minden középkezdés, vagy lőtt gól után megérinti kapuja keresztlécét.
Elmondása szerint fiatal korában következetesen fordítva húzta fel a sportszárát minden meccsen, de ezzel a szokással utóbb felhagyott.
Pepe Reina: a tank man.
Akit egykor nagyon szerettek Liverpoolban, jelenleg pedig az FC Bayern München kapusa
"Én nem vagyok babonás" – szokta mondogatni. A liverpooli szurkolók és csapattársak máshogy emlékeznek. Annak idején 6 órával az Anfield Road-i fellépések előtt beszállt az autójába, és mindig meglátogatta kedvenc benzinkútját. Kizárólag teljesen teli tankkal tudott a meccsekre vezető útnak nekivágni.
Patrick Roy: minden esetleges látszat ellenére Kapusblog vagyunk és nem Focikapusblog. Szóval NHL.
A jéghokis kapus fenoménok sem mennek a szomszédba mániákért. A 2003-ban visszavonult Roy talán legérdekesebb babonája az volt, hogy minden meccs előtt hosszasan elbeszélgetett a kapuvassal, de csapattársai hosszas öltözködési rituáléját is megcsodálhatták a mérkőzések előtt. Ez abból állt, hogy összes cókmókját kiteregette a földre, és szigorúan meghatározott rendben öltötte magára őket. Ja, és nem volt hajlandó a pálya vonalain átkorcsolyázni, inkább óvatosan átlépdelte őket.
Pelle Lindberg, könnyű a svéd kapusnak...
Pelle minden meccsen ugyanazt a narancssárga pólót vette fel a meze alá. Ehhez nem volt szabad másnak hozzányúlni, sőt mosni sem lehetett. A szünetekben csak egy, a hazájából származó italt volt hajlandó inni, a megfelelő szertartás keretében. A nedűbe két jégkockát kellett tenni, s ezek közül az egyiket az edzőjének adta, méghozzá mindig jobb kézzel. A praktika a civil életben sajnos nem hozott szerencsét neki: 1985-ben autóbalesetben vesztette életét.
Paula Claudia Ungureanu: kéziscsajok már szerepeltek itt. Ő a román női válogatott kapusa.
A magyarok ellen is parádézó, majd a spanyolok elleni román győzelemben is kulcsszerepet játszó Paula Claudia Ungureanu is nagyon ott van a szeren a női kézilabda Európa-bajnokság honlapja szerint.
Ungureanu a pályára lépés előtt ugyanis részletesen kidolgozott rituálét hajt végre. Először megérinti a fejét, majd sorban a vállát, térdét, nagylábujját. Ezt követően visszafelé is megcsinálja ugyanezt, majd az ujjaival köröket, szemüveget rajzol a szeme köré. Utóbbit egyébként minden hetes előtt is megismétli. Lelke rajta.
(köszönöm szépen Szabó Balázs értékes segítségét a poszt elkészítésében)
Utolsó kommentek