kapusblog

Kispályán, 2*25 perces meccsen egy félidőt lehozni gól nélkül, nem is olyan rossz.

Főleg úgy, hogy két rendes hátvédünk kiesett, ezért pótemberekkel kellett próbálkozni. Kaptunk is az elején rögtön hármat. Elpasszolás, ketten jönnek egy bekkre, vagy ketten jönnek rám. Pedig jól léptem ki, de bevarrták. Akkor az egyik botcsinálta hátvédet feltoltuk, bejött helyére A. Jó lassú, de legalább nem rohangál el, és tudja, hova kell állnia. És etttől nagyjából rendbe jöttünk. A szünetben 0-3 maradt.

A második félidőben előszedtem valami a régiből. Tíz-tizenöt lövést biztos kaptam, közte ziccerek, de mind megvolt. Egy tökönlövés, bagatell, egyet seggel toltam ki. Elől meg nyolc percenként vertünk egy gólt. A harmadikat az én gólpasszomból elfutva K. Az utolsó másodpercekben a hatosomon belül vette át a srác a labdát. Csináltam egy olikahnt, tyű, elég régen jött ilyen jó ütemben ki: szóval ráugrottam a fickóra, és a lövés elakadt bennem.

A vége 3-3, jó meló volt, nem sérültem meg, nem vonulok még vissza.

Hányszor fordul elő, hogy a csapat (mivel a Unitedről van szó, ezért nekünk A CSAPAT :) ) 3-0-ra nyer, és a legjobb játékosnak a kapust választják? Nem túl gyakran. Sokkal egyszerűbb kibökni valamelyik gólvágót, oszt jónapot. Szerény Davidunk azonban akkorákat fogott, hogy nem igazán volt más választás, mint őt jelölni. Oldott vállapogatás és hamisítatlan focista bullshit a meccs után. Wilson szerint sokszor a kapusok a legjobb interjúalanyok, de De Gea ezek szerint kivétel lehet.

Itt vannak a highlightok, nekünk a finom hazaadás utáni tetszett legjobban, az alábbi videón 2:15-nél. Higgadtság, talán ez a legjobb szó rá. De a többi se fánk, akarom mondani piskóta.

Többet mi sem okoskodnánk, főleg mivel Charlie úgyis kivágta előttünk már a tutit. Profi a srác, simán lemossa a hazai Bognár Gyuri és barátai és üzletefelei felhozatalt. Azt hiszem, David iszonyúan büszke lehet erre az elismerésre is.