kapusblog

"„Hűű-bumm, hűű-bumm!”
Ezt a két szót váltogatta, amíg meg nem érkeztek Kanga kunyhójába."

Életet leheltünk a blogba, szikrázik a tavasz, friss, áprilisi szelek fúnak, s elménkben is új háramok háramlanak. Ötletünk van.

Ahogy a Király Gabis bejegyzésben megidézett Scholsey-dugó kapcsán tegnap írtam, vannak akkora gólok, amiket kapni is dicsőség. Azaz így vagy úgy, kapus szemmel is kivételes élmények. Erre keveset gondolunk, pedig érdemes elmerengeni rajta.

Állsz a kapuban, figyelsz, összpontosítasz, megfeszülsz, és egyszer csak jön egy villanás, nem is látod, a kezedet se tudod felemelni. Hű-bumm - mi volt ez? - kérdezed. Hű-bumm! - ezt a két szót váltogatod, amíg átöltözöl, hű-bumm, egészen hazáig, meg este, villanyoltás után is.

[Kép: Stella Power's Tigger Page]

És aztán sokszor eszedbe jut, újra és újra átpörgeted, és biztos vagy benne, hogy olyan nincs, hogy ezt megfoghattad volna. Ez nem olyan volt.

Szóval efféle keserédes gólszépség-rovatot indítunk. A tegnapihoz kapcsolódva, egy egészséges Ibrával kezdünk.

Azt írja a SportGéza, hogy Gabi visszatér a Haliba 

Micsoda hír. Hazajön az iszonyatosan szürke magyar foci érdekes arcainak egyike. A szürke mackóalsóval együtt.

Ez a kisfilm nekem nem volt meg, de iszonyú aranyos.

A Haladásban szerintem metrófogantyús Hegedűs védett, a végén bejött a nagy öreg Hauzer, és ő rúgta a harmadik gólt. Elégedetten távoztunk.